Szirttelen, parttalan, szakaszhatárolás

Az aggodalom sziklahegyén támasztom a kezemet.

Feltettem egy aranymosolyt, mögötte a félelmet

Elrejteni nem volt nehéz, érdektelen hangzást

Halkan hallom hangodban a tengermorajlást.

Ahogy a Nap megy le az égen, úgy eltűnni lassan.

Kevesebbet beszélni, ahogy a néma hallgat zajban.

Behunyni a fájó szemet, vakságra tapadni.

Elengedni minden kezet, 'melyik megpróbál ölelni.

Szakadozott kémcsőben zubognak az életek.

Langyos, ázott kemikusok hümmögve féltenek.

Imádkoznak még egy körért az időalagútban.

Hogy minden hibát köhögjek fel újra a múltban.

Szándékos a merénylet

a harmónia ellen.

Képzelt világban, képzelt alakok

fekszenek Mellettem.

Amikor a nyakához értem elfordult.