Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor megkértem, hogy az üres, sötét teremben bújjunk az asztal alá. Ő pedig azt válaszolta: na ezt biztos, hogy nem! Én nem akartam látszani...ő nem akart koszos lenni.
Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor végig gázoltam az új, drága csizmámmal a sárban. Ő pedig leszidott és nem jött utánam. Azt mondta: tönkreteszed, és nyakig mocskos leszel. Én nem akartam törődni a pénzzel... ő pedig nem akart praktikátlan lenni.
Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor még nem írtam alá egyetlen papírt sem. Ő meg idegeskedett, hogy soha nem leszünk készen. Én azt mondtam: ne aggódj, majd lesz valahogy! Sodródni akartam az árral...ő meg folyton tutajt épített.
Valentin nap a véletlenek folytán megint az ellenkező nem ébredt mellettem. Pedig talán mondtam is neki, hogy rég aludtam együtt valakivel. Talán el sem kap az álom. De elkapott. És az ölelésében kergettek a képek, amikben győzködtem, hogy nem akarok lefeküdni vele. A valóságban nem erőszakoskodott, de ez nem nyugtatott meg. Valami fura, vibrálás mentes nap kezdődött el. Megölelt, de nem ágaskodtak a pihék a karomon. Megcsókolta a homlokom, a szám...de nem bukfencezett a gyomrom. Kicsit elhúzódtam, mert már előző éjjel tudtam, hogy így érzem majd magam az ébredés után. Az erkélyen ácsorogtunk, még az alkohol összeforrasztott minket, és miután elfordultam, csak annyit mondtam neki:
"- Nem lesz ez így jó.
- Igen... én túl normális vagyok hozzád.
- Én pedig túl extrém vagyok hozzád.
- Most ne gondolkodjunk ezeken..."
És akkor mikor? Mikor gondolkodjunk? Ha majd kellemetlen lesz? Kőbe van fagyva a szívem. Lehet a szerelembe se tudnék szerelmes lenni.
Reggel átölelt, kinéztem az ablakon, és a szemközti lakásokat figyeltem. Félhangosan beszéltem arról, hogy néha szeretnék beosonni, mikor nincsenek otthon az emberek. Megnézni hogyan rendezték be a hálójukat, vagy a konyhát. Mekkora tévét vettek vagy mennyire rumlisak. (Mint ahogy néha szeretnék a lelkükbe is belopózni, hogy lássam: mekkora ott a rendetlenség.) Azt felelte nevetve, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Ha máskor nem...hát akkor tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi.
