El nem küldött levél

2017. augusztus 5., szombat


Kedves K!

Súlyos fejtörést okozott, hogy írjak-e neked válasz levelet. Mint látod nemlátod, nem kaptál semmit. Hazajöttél és üres volt a postaláda. Micsoda fondorlatos, előre megtervezett bosszú! Valakitől, aki sosem áll bosszút senkin. Valakitől, aki olyannyira szeretné rendben tudni a körülötte élők világát, hogy sosem marad már ideje, hogy rendbe tegye a sajátját. 

A minap bementem egy antikváriumba. Szeretem a régiségkereskedéseket. (Ennyire már ismersz.) Fura áporodott dohos illat lengi körbe a régi holmikat. A padlásra emlékeztet, nagypapa szépszobájára, ahová nem mehettem be, mert mama halála óta kulcs zárta. A lyukon beleskelődtem, és nem volt ott igazán semmi értékes. Ósdi kincsek voltak egy kíváncsi kislány számára. Fotók, törött teáscsészék, poros polcok és kopott terítők. Jobb napjaiban elfordította a kulcsot a zárban és kicsempészett a raktárszerű helyiségből egy-egy fotót. Anya idegesen tologatta az asztalon a piszkos edényeket. Fészkelődött, zizegett a tekintete, rágta a körmét. Alig várta, hogy végre hazamenjünk. Papa meg a kezembe nyomta a képeket. Olyan emberek mosolyogtak rajta, akik már rég nincsenek köztünk, de az ő vérük folyik az ereimben. És ettől izgatott leszek. Megőrjít, hogy nem tudok visszább menni. Hogy nem látok videókat, színes képeket, hogy nem vetülnek a történetek hologram-szerűen a szemem elé. Hogy akárki meséli el őket, mindig máshogy történnek. Apa szerint ez egy jó emlék, Papa meg gyűlöli. Egyikőjük úgy emlékszik, hogy a ház előtt történt. A másik szerint meg a szomszéd utcában. Összevitatkoznak rajta, hosszan, indulatosan. Milyen apróság... Mégis a saját valóságuk borzasztóan fontos. Hiszen amint kiderül, hogy évekig hazugságban éltek, és valójában nem is a ház előtt készült a fotó, de még csak nem is a szomszéd utcában...akkor összeomlik minden. 

Szóval most arra kérlek, ne bonts meg a valóságomat. Minden ami velünk történt, az én világomban édeskés, különleges és rendkívül szokatlan antik pecsét volt, egy szörnyen régi papíron. A száguldó cirkuszban üdítő levezetés. Két kör között a pihenő, amiben nem kell attól tartanod, hogy már csak öt perc és vissza kell szállnod a ringbe. Valami más.

Ha kíváncsi vagy, mi történik velünk, elmondom szívesen. Velünk nem történik semmi. Velem történnek dolgok, meg Veled történnek dolgok. (Örülök, hogy épen, egészségesen végig nyomtad az El Caminót. Ez hatalmas dolog!) 

Félúton számot kellett vetnem magammal újra. Nem léphetek mindig ugyanabba a mocsárba, aminek a vége a biztos süllyedés, és önsajnáltatás. Nem vagyok kispadra való. Nem megy. Nem csak alkalmatlan vagyok rá, hogy a pálya széléről figyeljem a meccset, de nem is érdemlem meg. Értékes vagyok. Lelkiismeretes, önzetlen, kedves és igenis Értékes. Egész életemben másoknak segítettem. Soha egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy megérdemlik-e. Hogy érdemesek-e Rám. Ezzel óriási hibát követtem el. Talán nem én vagyok a legjobb, a legcsinosabb, vagy a legkönnyebben szerethető ember a világon. De érek annyit, mint bármelyikünk ezen a bolygón. Szóval itt az alkalom, hogy meghúzzak egy határt. Kezdődjön ez ott, hogy nem hagyom többé, hogy érzelmileg megzsaroljanak, kihasználjanak, vagy bántalmazzanak. Az, hogy nem ismered a szabályokat, nem ment fel betartásuk alól. Ebből a kiábrándító pesti hétvégéből sokat tanultam. 

1. Nem tartom össze kétségbe esve idegen emberek széthulló szívét, ha nem én törtem azokat össze.

2. Nem ragaszkodom többé azokhoz az emberekhez, akinek nincs szüksége rám.

3. Többé nem fojtom el a sírást, csak mert nem illik kiborulni egy idegen társaság előtt, a 4-es 6-oson, vagy a munkahelyemen. 

4. Tanulok más hibájából, és sosem teszek olyat, amiben csak a szikráját látom, hogy megbánthatom a másikat.

Azt szeretném, ha felhőtlenül boldog lennél. Semmi mást nem kívánok azoknak az embereknek, akiket megszerettem. De nem lehetek a barátod. Ha valaki azt mondja neked, nem tudja mit akar valójában, akkor az azt jelenti, hogy össze van zavarodva. Még az is lehet, hogy nem Te vagy, aki miatt nem tudja eldönteni. A kérdések mindig segítenek, de nem árt őket feltenni, ha valóban érdekelnek a válaszok. És érdemes ezzel kevesebbet várni, mint három hónap.

Üdvözlettel:

A Kisasszony

Ui.: Mindent megőriztem.