Külön számlálom a csillagokat

Az én igazságom a Te igazságod. A mi igazságunk a legnagyobb mindennél. Mikor két ember egyetért, lehet egy pillanatra meghasad a tér, az idő. Megáll a mozdulatában a levegő. Két ember egyetért valamiben és a neuronok mint a kindertojás műanyag dobozkája pukkanva kettéválnak. Aztán visszacsavarodik az idő, és egybeolvadnak ismét. De meddig tart a hátborzongatóan jóleső érzés? Amíg a nap előre nem lódult, le nem nyugszik, és bár maradnál a pillanatban, az elmúlás törvénye szerint nem lehet. Keresni kell valami újat, amiben holnap egyetértetek.

Túl rövid

Fura, hogy mennyi mindent hagynak maguk mögött az emberek, miután meghaltak. Üresen hagyott táskák...telefonok, a fészbukjuk. Szekrények tele ruhával. Konyha amiben már nem főznek. Ágy amibe már nem fekszenek be. Személyes dolgok...kacatok, emlékek, fotók. Vagy csak olyasmi amit rajtuk kívül senki más nem használ. Hirtelen mind haszontalanná válik az eltűnése pillanatában, hiszen nem fog már utána jönni, hogy magával vigye. A haszontalanság ellenére pedig nem akarjuk kidobni. Azzal a jelenlétét dobnák tovább.