Minden a legnagyobb rendben. Semmit sem csinálnak úgy ahogy kérem. Tehát minden a legnagyobb rendben. Belenyugvással tovább suhanok. Nyújtja a kezét, a figyelmemért harcol. A szoba másik végéből kiabálja a nevem. És ha nem tudok figyelni, szomorúan a párna mögé bújik.
A mondatok, amiket a legtöbbször hallok:
- Vigyél magaddal.
- Ne menj még!
- Az öledbe ülhetek?
-(A nevem. Lehetőleg egymás után tízszer levegővétel nélkül.)
- Vegyél fel!
- Ügyes vagyok?
- Vigyél magaddal.
És én akkor azt mondom: Nem lehet. De a jövőhéten eljövök megint.
0 megjegyzés:
Leave a Reply