"2008. június 27. Péntek 17:04"
Tegnap éjjel volt egy álmom. Már felnőtt voltam, és volt egy kisfiam. Olyan 5-6 éves lehetett. El akartam vinni a fodrászhoz, de nagyon félt tőle. Én meg megmutattam neki, hogy egyáltalán nem fáj, és levágtam egy kicsit a hajamból. Aztán kiesett egy egész rész. A gyerek később megtalálta a babám és levágta egy szabóollóval a szép szőke haját. Alig maradt ép terület. Mutatta, hogy Eszti baba a fodrásznál járt. Hirtelen dühös lettem, megütöttem és ordibáltam vele. Aztán beverte a fejét abba a kisasztalba, ami régen a bérházunkban üvegből volt... a baba az egyetlen emlék, amit a nagymamám hagyott rám. Az a nagymama, akit nem ismerhettem...
"2009. április 27. Kedd 16:45"
... ő a második anyukám. Soha nem találkoztam ezelőtt olyan emberrel, akinek nincs gyermeke és ennyi anyai ösztönnel, érzékenységgel van megáldva. A múltkor még azt is megálmodtam, hogy öt évvel később kisfiam született és kiderült, hogy meg fogok halni. Ezért nekik adtam a kisfiút..."
"2009. május 19. Kedd 11:12"
... nem volt otthon senki, de az erős búcsúzkodás azt súgta, hogy nem is akarja. Mikor elköszöntünk a kocsiban, meg akartam csókolni, de elfordult. Nekem... velem ilyen fajta elutasítás még nem történt meg. Ideges is lettem. Úgy felszívtam magam, hogy rácsaptam a taxiajtót és szóltam a barátnőmnek, hogy nyissa a kaput és húzzunk aludni.... --- ...Azt mondta, ha elég bátor lenne, elhívna a lakására. Elmondta, hogy van egy öt éves kisfia és elvált. Le voltam döbbenve, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mennyire máshogy viselkedik mint a többiek. Megkérdeztem, hogy mi lesz, ha én most fogom magam és átmegyek hozzá? Leoltották a villanyokat és korom sötét lett. Ott ültünk az ágyon, semmit nem láttunk. Kétszer is megcsókolt...
0 megjegyzés:
Leave a Reply