Meglehetősen fura álmom volt az éjjel. Most minden szegmensének tudtam a jelentését. A sok sok intim pillanat közül, csak egyet írok le, amelyből az éjszaka közepén úgy riadtam fel, mintha egy vödör jeges vízzel arcon öntöttek volna.
Keserű ízt éreztem a számban. Bármerre is furakodtam a nyelvemmel, rossz lyukas fogakat találtam. Ételmaradékot tapintottam ki a nyelvem hegyével és bármennyire igyekeztem, nem sikerült kitisztogatni őket. Köpködni kezdtem, hogy eltűnjön a borzalmas íz, és minden alkalommal egyre több és több undorító lárva csapódott a mosdókagylóra. Még mozogtak. Kukacok és férgek voltak, barnás színű nyállal keveredve. Ha megszólaltam fel is köhögtem őket a tüdőmből.
Talán jobb lett volna csöndben maradni. Megtanulni, hogy az olyan nagyon sokra értékelt beszéd, most nem gyógyít meg semmi, csak mérgez. A hányinger reggelre sem csillapodott.
