Disturbing nights again

Egy betegséggel álmodtam, ami a levegőben terjedt. De először azt hittük a víz miatt van. Egy kútból ittunk, és valaki rögtön meghalt utána. Nagyon megijedtem, pedig azt hittem én nem félek a haláltól. Az élet nagy eseményei, mikor közel kerülök hozzá, mégis azt igazolják az emberi lét ösztöne senkit sem kerül el. Álmomban le sem kellett dugni az ujjam a torkomon, hogy savas maró érzéssel visszaköszönjön a víz. Ráettem, de az is visszajött. Vért köhögtek az emberek, és mindenki úgy terült el a fűben, amit egy kőfallal körbezárt szobában növesztettek, mint a leprások. Ablakot kerestem, mert egy kijáratot megtaláltam, ami a szobából kivezetett. Egy piszkos rongyot vettem a kezembe, amit messze a kúttól találtam ami a szoba közepén állt. Végig tapogattam a falat, köhögtem, és nyeldekeltem. Fájt minden tagom, dübörögtek a harcidobok a fejemben. Akkor egy pillanatra megrezgett előttem a fehér fal képe, és megláttam mi van mögötte. Emberek.  Egészséges emberek, ahogy minket néznek kintről.