Kísértés

Ki ő neked?

Kérdezte az egyikük az asztalnál. És nem akartam elhinni, hogy 5-ről beszélünk megint. Lecsúszik két pohár bor és én Rá gondolok. Pedig most már olyan kiábrándító. A helyzet is meg ő is. Na mindegy. Szóval ki ő nekem? Ezen agyaltam, de reflex szerűen azt mondtam: Senkim. És akkor mindenki nevetett. Húsz perce róla mesélsz! - mondták. Tényleg...le kell állítanom a francia szürreált, kikapcsolni azt az indie track-et amit hetek óta újra és újra lepörgetek. 


Most hófehér hajat szeretnék. Ezüst orrkarikát. Barátnő tetkót, Veled Zsebibaba. Olyan szoknyát ami mell alatt köthető, és bakancsot fehér zoknival. Egy könyvet, amit én írtam, és amiben senki nem jön rá, hogy ő a főszereplő. El akarok innen menni. Húz a szívem másfelé. A barátaimmal lenni. Akik hol is vannak?

Tudom, nagy lesz a kísértés, ha már ott vagyok, hogy ne essek ugyanabba a hibába, hiszen eddig nagy volt a távolság. De te majd vigyázol rám, ugye Hugi? Néha a nagytesóknak is kell a támogatás.

Szájzár a pódiumon
Éles villanykapcsolás
Bugyiban alvás a teraszon 
Hangos csillagkacagás.

Ölelés éjjel kamaszon
Szenvtelen csóktapasztalás
Lila a köröm a lábujjamon
Szerelmes acetonba áztatás.

Gyönyörű köd vagy az agyamon
De aztán jön a gyönyörbe rongyolás...
Szedj össze reggel a pamlagon
Mert minden reggel más

Fekszik a hasamon
Szállítja műanyag falkonom
A szelektívbe
Ha kérem...

Ettől rögtön eldobom
Elszáll a vágyakozás.