Csepereg az eső, ott állok a művészbejárónál, kicsit meg is áztam, meg tele van a kezem. Toporgok a sötétben és dohányzó jegykezelők szünetükön bámulják tétlenségem.
- Rád néztem és tudtam, hogy szét vagy esve. Semmi sincs a helyén. Azt gondoltam: "valami nagy baj van vele."
Erre igazán nem tudtam mondani semmit három órával később sem. Szerettem volna idézni valahonnan, de csupa bagatell szöveg jutott eszembe. Egyszer még a Taigetoszról is... ami miatt nagyon megijedtem. Hogy én akkor most megint bántok, és gyorsan letöröltem az egész gondolatot a Föld színéről. De persze, nálam minden két nagy péntekig tart. Vagy örökké... Ez a két lehetőség van.
- Kétségbe vagy esve. Felülsz már megint ezeknek a dolgoknak.
- Mert kétségbeejtőek ezek a dolgok. Nem tudok kiigazodni a saját gondolataimon. Borzalmasan frusztráló.
- Egyszer el kell tudnod engedni ezt a görcsöt. Nagyon rövid az élet. És elmész az emberek mellett, míg egyetlenre szánod az összes energiát, addig a többiek elsétálnak melletted.
Órákon át beszélgettünk a cikkről, amit nagy műgonddal írtam. Azt mondtam neki, hogy nagyon félek attól, amit majd holnap mondani fog róla. Ő pedig megpróbált megnyugtatni, hogy nem kell félnem, nem lesz semmi baj.
A rendszerről beszélgettünk, és nem sokára megértettem miért lett öngyilkos az a sok-sok író, aki nem tudta elviselni maga körül a világot. Mert látta, pontosan látta és érezte milyenek az emberek. És képtelen volt elviselni a tudatot, hogy egy ő is a sok romlott közül.
- Mi hiányzik?
- A közösség. Már hetekkel ezelőtt elveszítettem azt az embert, aki egy ideje pótolta a közösséget. És most azt hiszi én tűnök el, pedig valójában ő már sokkal hamarabb felszívódott.
- Gyere el néha hozzánk.
- Már nem lehet... egyszerűen az a lényeg, értsd meg... most először nem tudom, hogyan fogom megoldani. Pedig azt hittem, én mindig megoldom.
Azt kértem gyorsan, csak végig rohanva egy folyosón, hogy ha lehet, egyszer beszéljünk úgy mint az emberek. Civilben, és ne szakmáról. Ha majd egyszer mindenkinek lesz annyi ideje. Tehát soha.
0 megjegyzés:
Leave a Reply