Pindurka kezek elvesznek a tenyeremben, és mindegyik huncut mosollyal, kistányér szemmel figyel. Kinek van szíve elhagyni egy ilyen tündérapróságot? Egyiküknek megsimogatom ébredés után a haját, és attól kezdve úgy figyeli minden lépésem, mintha lenne nálam valami a számára.
Kedden találkozunk majd jó? Eljövök megint.
És még hosszan integetnek utánam a Reménysugarak.
0 megjegyzés:
Leave a Reply