Vers kétezerrohadjmegtizenháromnak

Éhes a kár,

Fázik a nyár,

Én meg álmatlanul belealszom.

Téves a zár,

Fárad a már,

Legörbült ajakkal cigarettázom.

Zajos a tár,

Fagyokra vár,

De a telet hiába hívom.

Apró motor kort huzigál,

Pollen és por a szemembe száll,

Álld el az utat,

Fald fel az utat, arra ahol

Benzingőzben halkan zúgva 

A karburátor jár.

Törvénykezéshez serceg a papír,

Csak az örvénylésben kétes a 

"Ma bír" és szép felhős emeleteken

Megpihen jóindulattal a kegyelem.

Szabad?

Szabad...a börtönben pislogni.

Rojtosra foszlott önbecsülést

Vakon kisimogatni.

Tudod mi van a lét után?

A kipréselt savanykás lé után?

Tegnap láttam és semmi.

Ujjbegyen megfeküdt tejfölköd fedi

Amit majd ott találsz.

Dérlelkek repednek 

Ablakra fagyott ívben

Szabad a választás

megnyalva a plexit 

Csokis-málnás ízben.

Nagyon félek, még kapaszkodok

Kivájják lapjára a lúdbőrös zajok

Sötétben a halványzöld retinám.

S amikor megszólalok,

Megszakad az éterben a lehetetlen hanghullám.