Vannak emberek, akiktől nem lehet elbúcsúzni, mert megszakadna a szíved. Míg a többiektől azért köszönsz el mert szeretnéd, hogy ne is várjanak vissza. Azért rajtam van az óra. Itt ketyeg. Tak tak tak...
Néhány napja írtam, és milyen igaz: Amit az ember nem ért, azt elpusztítja. Haragjában akkor is, ha értené de nem akarja. Mert ha neki tönkrement, menjen tönkre a másiké is. Hogyan ronthatok el valamit, amikor ott sem vagyok? Jó végülis mindegy. A hatás és az impresszió, meg a szavak ereje. Lehet mindezzel, ha ütni nem tudok kézzel, megteszem az eszemmel? Borzalmasan hangzik. De én már igazán nem akarok több gyűlölködő üzenetet...
0 megjegyzés:
Leave a Reply