Kiestek a csavarok

Ha egyszer láthatnám kívülről milyen ember vagyok, biztosan megijednék. Nem attól, hogy esetleg rossz vagy jó... szimpatikus vagy ellenszenves. Csak attól, hogy ez ilyen. Ennyire nagyon más, mint ahogyan belülről látom. Tudatában pedig a teljes igazságnak, amit belső szemem és hozzáadott külső szemem is együtt láthat, egész biztos... hát nem is tudom. Beleőrülnék. Minden nap rengeteg hibát követek el. Úgy fekszem le, hogy többé ilyenekbe nem esek. Aztán másnap, vagy sokára csak belezuhanok egy gödörbe és megbántok másokat, cikibe hozom magam, érzelmileg zsarolok, vagy elhagyom a kulcsaim. Ha találkoznék magammal, azt hiszem azt mondanám: "Ne aggódj már! Én látom az igyekvést." És ezzel a tudással én lennék önmagam legjobb barátja és legnagyobb ellensége is egyben.