33. bejegyzés
Megtennéd, hogy megcsókolsz akkor is, mikor senki sem látja?
34. bejegyzés
Október... úgy gyűlöllek, megkínzol minden perceddel. Hogyan hagyhatom el így magam? Érzem, hogy jön a tél, a raktározás hava ül meg az orrom hegyén. Csak a pénz nem marad. Meg Te. Te sosem. Csak jössz és mész. Átrongyolsz rajtam, mint az úthenger, és már érdektelen. Hát hogy hibáztathatnálak ezért? Nem vagyok kész arra, hogy megint undorító és láthatatlan legyek. Meg kell fordítanom ezt a folyamatot. Megkérlek, hogy bújj ide hozzám, és ez olyan mintha félnék a haláltól, és közben tiszta öntudattal futnék bele.
35. bejegyzés
A testem egy koporsó, amiben élve temettek el. Hát senki nem hallja a sikolyaim? Hangtalan, nyekergésem a pokol bugyrain? Hogyan hallaná... Sok ezer méter a föld alatt, belőlem folyton lakmároznak a bogarak. A temetőbe meg nem jár senki,
hogy elhagyott sírkertem takarítsa ki.
Tokosan ragad a fala a sötétnek. Mellettem fekvők suttognak,
beszélnek.
S mikor már azt hiszem az én koporsóm semmi...
Mégis megszólják, hogy széles és csúnya.
Jobb neki itt a föld alatt.
0 megjegyzés:
Leave a Reply