Kiszáradtam

Úristen, annyira felkavart az este a függőkkel, hogy napokkal később is kavarog a gyomrom. A puszta látványuk miatt. Meg ahogy az üres életükről beszéltek.

- Ki vagyok száradva haver. Alig tudtam kisajtolni magamból egy darabka szart. Enni kéne, mielőtt szerzünk valamit.

- Én igazából nem vagyok éhes.

Magnézium a Speed előtt. Sok sok víz a fűre. Pár falat az LSD-re. Ilyen dolgokat tanultam meg, anélkül, hogy bármit bevettem volna.  Kurva okos vagyok pedig, és ugye semmi olyat nem teszek, ami orbitális hülyeség... Zenlife van, meg faszom egyensúly. Ehhez képest persze nem bánom, hogy mozgalmasan telt a hétvége. Azt tettem amit mindig. A nagy ismerkedésben összetalálkoztam pár hímegyeddel (vagy azokra hasonlító emberekkel) akiknek nem emlékeztem a nevére, és arra is halványan, hogy hol láttam őket utoljára. Ezzel szemben ők tisztán emlékeztek rám. Meg akartak hívni egy italra, vagy elvinni csillagokat nézni, dumálni meg vacsorázni. Megbeszélni mikor találkozunk legközelebb. Örültek mikor azt hazudtam, hogy perszehogynemár. És csalódottak voltak, mikor azt mondtam nem sokára visszajövök, de nem jöttem. 

A whisky sejtjeire szedi az agyadat. A lebontotta, kitapossa belőle a szart is. A röpke bűntudat után, átvette az érzelmi hullámok helyét a rezignáltság. Amikor egyedül voltam, nem pont erre vágytam? A figyelemre, hogy szabadon flörtölhessek, ismerkedhessek. De igazából elég fos megint egyedül. Attól függetlenül is, hogy most már nem tör rám miatta a pánik. Úgyhogy másnap délutántól folytattam ott, ahol a megmaradt whiskynél abbahagytuk. Most olyan mennyiségű cigit szívok el, hogy fáj a torkom, és folyton be vagyok rekedve. Valaki elvihetne valami rehabra de igazán.

Ma még munka előtt gyorsan kiszedtem a szemöldököm és olyan érzés volt, mintha minden egyes rántással kitépnék egy darabka bőrt a szemem fölötti területből. Megszólalt odalent egy szirénázó mentőautó, és úgy hasított a szörnyű vijjogó hang az agyamba, mintha késsel szeltek volna két félteke közé. Egy korty víztől is sajgott a fogam. A hajam kihullik, eltört a vége... a körmeim végénél láttam, hogy úgy sárgulnak, ahogy a hűtőben felejtett étel szokott. A bőröm sebes volt a mellkasomon ott, ahol szétvakartam az éjjel.

Van egy bácsi a szomszéd tömbben. De az is lehet, hogy itt lakik a miénkben. A nyitott ablakon keresztül minden éjjel hallom ahogy krahácsolva köhög. Elképesztően hangos és undorító. Mitől lehet? Ma is erre alszom el...