A zöldségesnél

Volt már úgy, hogy nem hallottam
a hangod, mikor hozzám szóltál.
Volt már, hogy a magamét se, 
és te pedig Rám hangoltál.

Szeretem, mikor nagy betűvel írod.

Pixeles bőrödre akartam csókolni, hogy
lássam merre húz majd minden
Ellentétem, amit egyszer utoljára
még meggyűlölhettél bennem. 

Maradt a fantázia.

Törlődik a generátor, tartalék
Memória. Szakadatlan ütemezésre jár
az a közös falióra, és én tudom, hogy fáj.
Valahol, hogy hozzád nem jár a nyár.

Az én szívem pedig beleszakad.

Legközelebb mikor vásárolok, alaposan
átvizsgálva az apróbetűs részeket,
sejtre pontos holmit kapok, ami olyan
Nagyon hasonló a gesztusokhoz mérve.

Amivel elnyert, azzal a másik elveszíthet.

Erjedő gyümölcspolcok, csupán az 
egészség nevében. Sava marja a torkom,
mocskát körmöm alatt hordom, és bár
tudom milyen rossz, haza kell hoznom,

mert egészen úgy mosolyog, ahogy Te.