Azt hiszem van valami kimondhatatlanul gyönyörű a régi dolgokban. Nem mindig látom szépnek őket, de általában igen csak mérhetetlen vonzóak az amúgy is fura ízlésemhez igazodva. A szoci pelikánkék bádogdobozok, meg a batár tömzsi érdes huzatos fotelek nem tetszenek. És lehet ez az én szégyenem, de soha nem is tudtam pontosan meghatározni a stílust amin fennakad a látomás, és belemarkol a képzelet. Mert - minthogy választani nem szeretek - szívesebben belekapok mindenbe, amiből egy aprócska részlet megfogott. Itt van pár fain cucc.
GáborrKandúrr munkái <3
Ha szerinted is überfain képeket csinál, ne hagyd ki a blogját! http://gaborr89.blogspot.hu
Aztán a többi öregeskedés és vágyálmok egy mogyiscsokifolyóban:
Pötyögni egy ilyenen macskaköves útra rakott kávéházi teraszon
Saját könyvtár, amivel kérkedhetek. "Ó olyan sok van, nincs is időm mind elolvasni."
Írni a buszon, a metrón meg a reptéren.
Ilyen polcokon tartani az órám meg a képeket amin már öregek vagyunk és szottyantak.
Csupa csupa sok féle kulcsot tartani a nyakamban, amikről még én sem tudom, hogy mit nyitnak.
Giccses boltok előtt szörnyülködni.
Váltani a megszokottról, megszokhatatlanra.
Fura dolgokat túrni órákon át.
Kézzel írott leveleket kapni.
Ablakban ücsörögni.
Kávézni a barátnőkkel és panaszkodni milyen szörnyű sok a dolgunk.
Egyedi füzeteket gyűjteni, és teleragasztgatni mindenféle szeméttel.
0 megjegyzés:
Leave a Reply