Csillagzáporozás

A tegnap apró csodáiból
kedvencem: A Mind.
A tenyered a derekamon,
ahogy egyszerre lépünk
puha-pehelykönnyű ábrándokon.

Korrigálsz, somolyogsz és ugrassz.
Egész végig pofátlanul ugratsz,
Én meg úgy teszek, mint akit zavar.
Mint aki nem élvezi, hogy ez felkavar.
Azért futni előled, hogy aztán elkapj.
Elhajolni, hogy az ajkamba harapj.

Gyere ide hozzám, bújj közel!
Hadd mondjam el,
Mi volt tegnap a legszebb.
Hogy lett a nehéz légzésben
Melletted minden sokkal könnyebb.

Hadd súgjam még picit füled mögé,
szégyellős vallomásaim.
Azon kívül amit most érzek,
lehet nem is maradt semmim.

Ha minden felgyullad körülöttünk,
Akkor sem zökkent ki a világ.
Ahogy egymás bordái közé költözünk,
Nekem annál hatásosabb ez az orvosság.

A legszebb, hogy annyit gondoltál rám,
Hogy azt hitted akkor is veled voltam,
Mikor én még kétségekkel kínoztam magam.