Aggódás 2.0

Megpróbáltam lassítani a szívverést,
Mikor a Víztoronynál táncoltál velem.
Megfogtad a kezem,
Az ölelésben lehunytam a szemem,
Azt képzeltem,
Ilyen lesz a végtelen.

Igyekeztem, hogy ne lásd mennyit aggódom.
Fogsz szeretni akkor is, ha rossz lesz a reggelem?
Mikor nem mosolygok, sokat sírok,
Egy teljes napig Rád sem írok,
Álmatlanul forgolódok,
És te csak fekszel mellettem. 

Azt hittem erre vártam, 
Vágyakoztam,
Szimuláltam és szabotáltam.
De már itt vagy!
Miért nem szűnik a félelem?

Aggódsz néha, hogy eltűnök?
Hogy szeretni nem szabad teljesen?
Ez a lány túl szeszélyes, 
Túl rejtélyes 
A hídon járva már veszélyes,
Gondolsz rá, hogy a végén lelök?

Várj még kicsit, maradj velem...
Úgy szeretem,
Látni íriszed tükrében,
Mit jelent ez nekem.
Most már csöndben maradok,
Robajlanak a gondolatok.
Téged hallgatnálak.
De csöndben vagy,
És tovább szorítod a kezem.