Tele a kezem, mint mindig. Költöttem egy rakás pénzt. De most tényleg.
Erre, na figyelj! Nem vicc. Varró Dani meg a neje, meg egy gyerek közöttük, olyan öt éves forma, ott sétál baz'meg a Hollólászlón. És akkor látom, hogy a Varró Dani úgy eszi a sparos zacskóból a kiflit, mintha csak nyáron a bazilikánál vattacukrot zabálna. Nézelődnek, érted mint a turisták, itt a semmi közepén. Ahol csak egy patika van, meg az a roggyant emlékmúzeum. Jó'van végülis a macskakő nem rossz. Egész szeretek ott hazasétálni rajta, na de a bámészkodás mégiscsak túlzás! Kirándulni, még az idő is szar.
Mire eszembejut, hogy tulajdonképp csak a Szívdesszertet olvastam tőle, és néhány olcsó posztot a fészbukon, észreveszem, hogy a gyerek nem is gyerek. Csak egy kiflikkel teli nejlonzacskó, amit egymás között lóbálnak...ezek a valakik. Mert Dani nem is Dani. Csak egy szemüvegek és kiegészítők ízlésességének kérdésében igencsak járatlan, hosszú zsíros hajú, hátul csuris csávó.
Aki a látottak alapján, feltehetőleg bamba.
Mert tényleg bamba.
Ha más nem is,
Ez kiderült.
0 megjegyzés:
Leave a Reply