Elesett vad

2017. április 13., csütörtök


A vadászat öröme felemelőbb, mint elejteni a vadat. 
Így ha nem muszáj, talán meg sem kell húzni a ravaszt.


Volt egy pont a hétvége alatt...de lehet inkább utána, amikor nyitva volt az összes kapu. Ritkán teszek ilyet. Szinte soha. Most megnyitottam az összeset és önazonos, türelmetlenkedve vártam, hogy bekopogtass az ajtófélfán: Na? Akkor jöhetek? 
Nem jöttél. Úgyhogy az első nap bezártam egy kaput. Csak a huzat miatt. Másnap bezártam egy másikat, valami csúfos önhazugsággal, hogy energiatakarékosság megfaszom... A következő két napban becsuktam a többit, lakatott akasztottam rá, bedeszkáztam, és belülről felhúztam a téglafalat. Bebújtam az ágyba, fejemre húztam a takarót és elképzeltem, hogy valaki szeretne betörni, de már úgysem hallom a szörnyen vastag falakon túl. 

0 megjegyzés:

Leave a Reply