Nem gondolkodom rajta milyen lesz majd ráncosan. Mennyire fog hiányozni a bőröm, barázdák nélküli mosolyom. Feszes nyakam, vagy sima homlokom. Nem gondolkodom azon, mennyire fog fájni mikor rápillantok egy régi képre. Csak hagyom hogy múljon az idő.
Ha az mondja szeretlek, megkérdezem miért. Nem jön válasz. Úgyhogy tényleg szeret.
0 megjegyzés:
Leave a Reply