XX

2014. szeptember 20., szombat




Egy másik univerzumban is bizonytalan vagytok. Állandó vizsgálódást terel sok nevetés. De hidd el nekem kétkedő 5, hogy már nem vagyok olyan szörnyűséges mocsaras mély önmagamban mint korábban. Az már nagyon nagyon távol... Segít, hogy úgy néznek Rám, ahogy Te soha. Csak valami sose jó. A bőségben is a hiányra gondolok. És szeretném biztosra tudni, hogy a biztonság, a szeretet a jövőben meddig tart még? Egy perc fényévnek tűnik, és nem azért mert gyorsan múlik az idő. Kevés idő alatt milliót élek meg. Mint fekete a fényt nyeli el, tünetmentesen kiégnek majd bennem a benyomások. És gyűlölöm, mikor már tudom, hogy igazad van, de akkor is cáfolni fogom amikor beteljesül. Egyszer mondj nekem hiteles hazugságot, ami ábrándba ringat az igazságok felett. A Te szádból akarom hallani. Nem baj, ha közben nem vagyunk teljesen magunknál. 

0 megjegyzés:

Leave a Reply