30. bejegyzés

Nem haladok
         ebben a fránya sűrű füstben.
                                  Ezt hazudták a felhők:...! és én naiv vakon mentem.
Néma film ez csupán. Megkésett felirattal.
                                   Statikusan zörgő óriáshangszórókkal.


Látom, csodálom és már egyáltalán nem bánom,
                                      hogy elszalad a kép.
             Mielőtt emlékezhetnék rá--- már nincs is.

Csábító rigmusok közt körbetáncolt
                                                      egy alak.
Később azt mondja majd: "ne hidd el - csak becsaptalak!"
                                                        én is.

Ránézek, és látom: éles villanás az arca. Benne fülsértően hangos
                                                 az egyhangúság.

Olyan mint a többi, csak félelmetes közel és akkor látok mindent.
            Szeplőket
                         meg a
                                 pórusokat.

Arra gondolok nem kell félni mi lesz holnap. Úgyis ez az utolsó.
    Többet nem csinálok ilyet!
          Többet nem csinálok ilyet!
             ctrl+c ctrl+v Többet nem csinálok ilyet!

Elfelejtek benne hinni, és elfelejtem majd Őt is magammal vinni.
   Lábnyomok leszünk a félig nyers betonban.
                                  Szétkapcsolnak a drótok rövidzárlat
                                                             a tóban.

Dühös vagyok és haragszom. Sikítok és bolondnak látszom.
       És majd csak akkor hiszel, ha megrepednek a sziklák.
                                                           
                                                   ha majd vadul megrántott lepedő módjára hullámoznak a fák.
       És én üvöltök, hogy pusztulj el amiért ez sem érdekel.
Amiért nem látod, hogy választottam.
            Olyan nagyon sok fáradtságot feláldoztam.



És bár hibás vagy mint a többi gép.
                               a hang is zörög, meg hangyás a kép... (szeretlek.)