Gyakorlatilag benne se voltam a listába.
Szellemalakban suhanó szellem porcelánba.
Gyakorlatilag képbe se illeszt a keret,
Villanásként betonba ásott gödörbe temet.
Halomba rakott parázson gyullad
Spontán reakcióm hazugságba fullad,
De nem szólhatsz senkinek, a titok zár
Szívesebben szalad a szomszédba már.
Szívesebben nekiszorítom éjjel az arcom
Hideg kőpadlónak feszül a testem, a hangom.
Visszaverik a fények és a tények
Hogy többé nem kell semmi csak a lényeg.
Arra kérlek, arra kérlek te tintafolt a lapon
Szárítsd fel a súlyos szót felkarcolva a padon
Felolvasni nem szabad,
De minden reggel ott lesz.
0 megjegyzés:
Leave a Reply