" 5: Ha az volt az értelme ennek az egésznek, hogy tapasztaljunk, akkor én elvégeztem ezt a házi feladatot.
4: Nincs házi feladat.
5: Nyilván ezer új dolgot lehetne még látni, de én már láttam mindent.
4: A világ ezek szerint a befogadásról szól. Láttál mindent. És mit láttattál?
5: Semmit.
4: Pedig ez izgalmas dolog.
5: Nincs rá szüksége a világnak.
4: Nem lennénk itt, ha nem lenne szüksége. "
Én abban hiszek, hogy mindennek két oldala van. A gyermek a rosszat látja és sír. A látó a jót, és nevet. A bölcs mindkettőt, és elfogad. A tapasztalás nem véges dolog, kapische? Nem hittem, hogy ilyen nyugtató a változatlanság. Főleg, hogy ebben a statikusságban én már teljesen más vagyok. Köszönöm.
0 megjegyzés:
Leave a Reply