új edíció - denpasar

"Szerelem, pénz, hit, hírnév és tisztesség helyett igazságot adjatok."  Thoreaut

"Egyesek úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet. Csak csendesen továbbállnak a semmibe, és próbálják lezárni a múltat."

"A gyerekek szigorú bírák, ha a szüleikről van szó, nem ismernek irgalmat."

"Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő."

still dreaming about it

"2008. június 27. Péntek 17:04"

Tegnap éjjel volt egy álmom. Már felnőtt voltam, és volt egy kisfiam. Olyan 5-6 éves lehetett. El akartam vinni a fodrászhoz, de nagyon félt tőle. Én meg megmutattam neki, hogy egyáltalán nem fáj, és levágtam egy kicsit a hajamból. Aztán kiesett egy egész rész. A gyerek később megtalálta a babám és levágta egy szabóollóval a szép szőke haját. Alig maradt ép terület. Mutatta, hogy Eszti baba a fodrásznál járt. Hirtelen dühös lettem, megütöttem és ordibáltam vele. Aztán beverte a fejét abba a kisasztalba, ami régen a bérházunkban üvegből volt... a baba az egyetlen emlék, amit a nagymamám hagyott rám. Az a nagymama, akit nem ismerhettem...

"2009. április 27. Kedd 16:45"

... ő a második anyukám. Soha nem találkoztam ezelőtt olyan emberrel, akinek nincs gyermeke és ennyi anyai ösztönnel, érzékenységgel van megáldva. A múltkor még azt is megálmodtam, hogy öt évvel később kisfiam született és kiderült, hogy meg fogok halni. Ezért nekik adtam a kisfiút..."

"2009. május 19. Kedd 11:12"

... nem volt otthon senki, de az erős búcsúzkodás azt súgta, hogy nem is akarja. Mikor elköszöntünk a kocsiban, meg akartam csókolni, de elfordult. Nekem... velem ilyen fajta elutasítás még nem történt meg. Ideges is lettem. Úgy felszívtam magam, hogy rácsaptam a taxiajtót és szóltam a barátnőmnek, hogy nyissa a kaput és húzzunk aludni.... --- ...Azt mondta, ha elég bátor lenne, elhívna a lakására. Elmondta, hogy van egy öt éves kisfia és elvált. Le voltam döbbenve, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mennyire máshogy viselkedik mint a többiek. Megkérdeztem, hogy mi lesz, ha én most fogom magam és átmegyek hozzá? Leoltották a villanyokat és korom sötét lett. Ott ültünk az ágyon, semmit nem láttunk. Kétszer is megcsókolt...

Csönd és némaság

Amilyen sokat beszélek hétköznap, olyan keveset mondok el. Ha jobban belegondolok egész nap semmi hasznosat nem szolgáltatok a világ felé. Na persze ha nem számítjuk bele a híreket, amiket felolvasok. Mert az elméletileg - a köznyilvánosság igen egybehangzó véleménye szerint - fontos. Az kérem fontos. És nem mondhatnám különösebben, hogy azon kívül, mennyit csökken a benzin - hazugságokat mondanék. Magamról főleg nem. Talán azért nem írtam hosszabb blogbejegyzést mostanában, mert nem akartam valótlan felesleges dolgokról fecsegni. Azt végülis megtehetném egész nap. De hogy a kételyeket eloszlassam, az élet a maga ismerős medrében csordogál. Zavaróan sok és kevés az idő így mind egyszerre. Többnyire szorongással telnek a hétköznapok. Valamitől mindig és állandóan ideges leszek. Pedig semmi szumátrai kisharcos nem kerget befordulva egy sötét utcasarkon. 

Szorongok a munkahelyen, nehogy elrontsak valamit. Szorongok akkor is, ha nem rontok el semmit. Ideges leszek itthon, hogy mit nem sikerült még megcsinálnom. A szárítókötélen három napja ropogósra fújta a 10. emeleti hegyi levegő a holmimat, kihűlt a borsófőzelék, amit 450(!) forintért vettem. (WTF???) Elmosogatnivaló, felmosogatnivaló... na az gyűlik. De eltört, összetört, tönkrement. Ebben a sorrendben és minden. És ez így mind mind frusztrál. Álmos is vagyok, mert korán kelek és szopatnak. Beakad, lefagy, felcsavarodik, leszakad, recseg ropog nem jól működik. Szusszanok egyet két rohanás között és mandarint hámozok abba a két perc pisiszünetben. Bűntudatom van, mert pogácsát ettem előtte. Ennek meg már se íze se bűze, csak tele van a nyamvadt maggal. Rágom a savanyú húst, eldobom a héját a kuka felé, mellé megy. Lehajolok, felveszem és megint... a k*rvaéletbemár... 

Megnyitok egy weblapot, nem tetszik amit olvasok. Sms-t kapok: nem jön. Jó nem baj. Tegnap se jött, meg ma se fog. Holnap egyébként visszaseír, mer' nincsen gépnél. Szóval végülis eltelik majd az idő nem történik semmi. Visszakanyarodom a weblapra, végig olvasom, pedig tudom mit fogok látni. Elkap egy kisebb roham, kapkodom a levegőt, valami fojtogat. Úgy zsiborog a szám, meg ég a bőröm felszíne. Bocsánatot kérek és kiszaladok a mosdóra. Tizenegy perc, huszonöt másodpercig ülök a fedelén és próbálom a térdem közé hajtott fejemből kisóhajtani a zúgást. Már nem emlékszem mitől lettem ideges. Csak magamat látom a tükörbe, meg hogy mosom az arcom. Vizes lett a hajam, meg a ruhám. Pedig mind a kettőt szépre vasaltam hajnalban. Nem baj. Van még idő. Még sok reggel vasalhatok.

Gyorsan lekeverem a napot. Ütemesen járnak az ujjaim, egyik helyiségből a másikba ugrálok. Megdicsér a kollega, elpirulok. (Miért?) Még egy buliba is elhív. Azt mondom: "meggondolom." Pedig semmi dolgom sem lesz. Igazán... Ugyan mivel tölteném a napot? 

Vissza a sodrásba, már kerekeken zötykölődök, semmire sincs idő. De gondolkodni túl sok szabad percet találok. Hogy is mondtad? Önámítás?

Butaság. Még lázadok. Buddha azt mondta: "Az vagy amit gondolsz. S a gondolatod Minden." Ha ez tényleg így van, én láthatatlan vagyok. Megkérdezem: ki lát? És kerülgetős, hamiskás, keserű válaszok jönnek. Vagy semmi.

How do you feel next to me?

Who do you feel when you next to me?

Option A: I feel, that I can be myself.
Option B: I feel, that I'm somebody else...
Option C: ...start to feel, that I'm a bad person.
Option D: ---I feel, that I'm nobody.

Option X: I feel, that I'm a better version of myself.

gyakorlatilag benne se voltam

Gyakorlatilag benne se voltam a listába.
Szellemalakban suhanó szellem porcelánba.
Gyakorlatilag képbe se illeszt a keret,
Villanásként betonba ásott gödörbe temet.

Halomba rakott parázson gyullad
Spontán reakcióm hazugságba fullad,
De nem szólhatsz senkinek, a titok zár
Szívesebben szalad a szomszédba már.

Szívesebben nekiszorítom éjjel az arcom
Hideg kőpadlónak feszül a testem, a hangom.
Visszaverik a fények és a tények
Hogy többé nem kell semmi csak a lényeg.

Arra kérlek, arra kérlek te tintafolt a lapon
Szárítsd fel a súlyos szót felkarcolva a padon
Felolvasni nem szabad,
De minden reggel ott lesz.

You can choose to live in the front row, or the third...