Elfáradtam én lenni a felnőtt és a bölcs.
A mindent megoldó, akit nem zavar a görcs.
Mintha hosszú, kínzó, lassú évek múltán,
Még mindig megbotlanál valami gyermeki hibán.
Na de Te kérted, hogy többé a szememben
Vissza ne egy gyermek tükörképe derengjen.
Ugye legyek százszor meg százszor igazságosabb?
Megfontolt, elnéző, örökké megértő és alázatosabb(?).
Ha nem értem, én tényleg próbálom fejteni.
De már elfáradtam a képletekkel itthon játszani.
Nekem ebből elég volt, nekem ez így nem jó...
Erőszakkal nem kérhetem,
hogy bumeráng módjára visszatérjen a szó.
Erőszakkal nem szeretnék magamnak semmit.
Láthatatlan gúzs-kötéllel nem láncolok senkit.
Csak közben újra meg újra lélekszakadva kiszenvedem.
Mert ilyenkor muszáj lesz elengednem...befejeznem.
Istenem, kérek még egy kis erőt,
mert ezt itt most én berekesztem.
0 megjegyzés:
Leave a Reply