Léleksorvasztó

Éjjel libben sóhajtva az árnyék,
Kérlelőn leheli fényét a tálca.
Átnyújtja felém kezét a szándék,
Túlzott akarás gyűrődött ráncba.

Végig simít bőrömön az ujjbegy,
Megfeszült tagokkal vágyom.
Szétárad feketén vénámban a kegy,
S már süketen jövő-terveim bánom.

Megtorpanok térdig a sárban,
Tudom jól, hogy mi jó és rossz.
Továbblök a hasadék az árban,
Az esti haláltusa egy élethossz.

Lassan építi magát vissza a vár,
Milliós lesz ez a rekonstrukció.
Benne sejtjeire bomlik a gyár,
Másnap újra jön egy Léleksorvasztó.