Taktikai tengeren hajózik egy sziget,
Kinyitom a számat,
Várom, hogy majd szeret.
Analóg szalagra csókol a keret.
Kérlek reggel maradj még,
Bújj ide hozzám.
Ágy-nyekegve taposnék,
A fékre a nullán.
Nem maradsz? Nem baj.
Szokom a sötét, panaszos jaját
Vizenyős szobám, magányos zaját.
Marad a csöndben rémálmodni.
Rád gondolok majd,
Meg arra, ahogy nevetsz.
Átpislogok rajta, hogy,
Többé sose szeretsz.
Csókolj meg még egyszer,
Mielőtt megfordulok.
0 megjegyzés:
Leave a Reply