A legjobb dolog most az, ha melletted ébredek. Vajon sikerül-e egyszer el is aludni? Eleinte viccelődtünk vele, most már csak fáradtak vagyunk, és még se bírom becsukni a szemem. Attól félek, ha elalszom, reggel kiderül, hogy csak álom volt az egész.
Mintha csak drogoznánk... - bátortalan mosollyal suttogtál a sötétben. Még nem is sejtettem, hogy mennyit számít neked az az ölelés. Vagy hogy átkaroltalak. Bennem olyan méreteket öltött a rettegő távolságtartás, hogy hirtelen nem éreztem semmit az ámulaton kívül. Nem repkedtek pillangók a gyomromban, és nem éreztem bódultnak magam. Nem dübörgött úgy a szívem, ahogy a Tiéd. Meglepett mennyire izgulsz. Miattam? Nevetséges lehetetlennek tűnt.
Amikor aznap a januári hidegben, két óra alvással a hátam mögött, vacogva vártalak a jeges januárban, nem sejtettem, hogy a következő hónapok is megvonják tőlem a pihenést. Késtél... és az éjjeli homályból a délutáni szűrt téli fényben is sikerült megerősíteni bennem, hogy szerelmes vagyok az esetlenségedbe. Pedig csak néhány órája ismerlek. Attól féltem, talán majd nem fogsz tetszeni, ha felkel a nap. Talán majd én nem tetszem neked.
De később egy kávézóban ücsörögve már elvarázsol amikor nevetsz. Nem tudok tőle a belső vészvillogómra figyelni. Meg őszintén semmi másra sem. A családodról meséltél, de már nem emlékszem pontosan mit. Csak hogy kétszer elment az áram, és sötétség borult a helyre. Nyakig lepirultam. Bárcsak megcsókolnál! A kezed az enyém felé mozdult - vagy csak képzeltem? Még mielőtt bármi történhetett volna, visszatért a világosság. A moziban már hozzád bújok, simogatod a kezem. Most már az én szívem is vadul dobol. Lehet ezért van folyton deja vu-d, mert ez már előző életünkben is így történt... azon gondolkozom, bánnád-e ha a film helyett végig Téged figyelnélek?
Végre megint tudok figyelni arra amit mondasz. Egy darabig butának érzem magam melletted. Okos vagy és megfontolt. Én csak belezuhanok az életbe, te pedig lavírozol. De folyton lecsókolod rólam az aggódást. A sokadik éjjelünk után szerelmes leszek az akciófilm-álmaidba. A főhősébe, aki te magad vagy a történetben. Akkor már átkarolsz és halkan szuszogsz. Én is csak egy tyúklépésre vagyok a merüléstől, de elaludni még nem tudok. Megint nincsenek pillangók, és dübörgés. Csak a biztonságos bizsergés, hogy milyen szerencsés vagyok. Bármi lesz is, azt hiszem ezt most elég lesz csak megélni, és emlékezni rá, míg a világ megállíthatatlanul velünk változik.
