a másik oldal

Azt hiszem, az embereknek nincs idejük gondolkodni. Mert vagy dolgoznak, vagy félnek. És az is előfordul, hogy ezt a kettőt egyszerre művelik.

Álomban az ébrenlét

Átkozott átkok
Szemtelen képek
Zavaros üledék alján a fények.

Kéretlen lájkok
Hamis tények
Torkomra tapadt keserű mérgek.

Szomorú betű
Rúzs helyett tinta
Elme helyén a fekete firka.

Szakadó zápor
Zuhogó szavak
Vöröslőn buggyanó patak.

Hasító szárnyak
Lepke-edények
Sós-könnyekkel telesírt kérgek.

Nyeldeklő lányok
Reszkető szívek 
Dübörögnek a vékonyka erek.

S aztán egyszer csak felébredek.

Tudod mit?

"Egyedül is szűk a koponyám. Kell a fenének cellatárs..."

Tudnom kellett volna...

Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor megkértem, hogy az üres, sötét teremben bújjunk az asztal alá. Ő pedig azt válaszolta: na ezt biztos, hogy nem! Én nem akartam látszani...ő nem akart koszos lenni. 

Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor végig gázoltam az új, drága csizmámmal a sárban. Ő pedig leszidott és nem jött utánam. Azt mondta: tönkreteszed, és nyakig mocskos leszel. Én nem akartam törődni a pénzzel... ő pedig nem akart praktikátlan lenni. 

Tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi. Mikor még nem írtam alá egyetlen papírt sem. Ő meg idegeskedett, hogy soha nem leszünk készen. Én azt mondtam: ne aggódj, majd lesz valahogy! Sodródni akartam az árral...ő meg folyton tutajt épített.

Valentin nap a véletlenek folytán megint az ellenkező nem ébredt mellettem. Pedig talán mondtam is neki, hogy rég aludtam együtt valakivel. Talán el sem kap az álom. De elkapott. És az ölelésében kergettek a képek, amikben győzködtem, hogy nem akarok lefeküdni vele. A valóságban nem erőszakoskodott, de ez nem nyugtatott meg. Valami fura, vibrálás mentes nap kezdődött el. Megölelt, de nem ágaskodtak a pihék a karomon. Megcsókolta a homlokom, a szám...de nem bukfencezett a gyomrom. Kicsit elhúzódtam, mert már előző éjjel tudtam, hogy így érzem majd magam az ébredés után. Az erkélyen ácsorogtunk, még az alkohol összeforrasztott minket, és miután elfordultam, csak annyit mondtam neki:

"- Nem lesz ez így jó.

- Igen... én túl normális vagyok hozzád.

- Én pedig túl extrém vagyok hozzád.

- Most ne gondolkodjunk ezeken..."

És akkor mikor? Mikor gondolkodjunk? Ha majd kellemetlen lesz? Kőbe van fagyva a szívem. Lehet a szerelembe se tudnék szerelmes lenni. 

Reggel átölelt, kinéztem az ablakon, és a szemközti lakásokat figyeltem. Félhangosan beszéltem arról, hogy néha szeretnék beosonni, mikor nincsenek otthon az emberek. Megnézni hogyan rendezték be a hálójukat, vagy a konyhát. Mekkora tévét vettek vagy mennyire rumlisak. (Mint ahogy néha szeretnék a lelkükbe is belopózni, hogy lássam: mekkora ott a rendetlenség.) Azt felelte nevetve, hogy őt ez egyáltalán nem érdekli. Ha máskor nem...hát akkor tudnom kellett volna, hogy nem ő az igazi.

Oubliant

Ijesztő dolgok történnek velem, kedvesem.
A gondolatok úgy tűnnek el,
Mint hidegben a párás leheletem
Egy zizegős, sustorgós, undok reggelen.
Minden rezgő sejtem reménnyel tel
S ígértem, hogy ezt sose felejtem el.

De víz alatt lebegő kezeim közül
Úgy csúszik ki az emlék, mint a fátyolos koi,
Amit azért akarok a bőröm alá szúrni
Mert van aki ilyen nagyon fontos.

Vagy mert félek, rettegek és reszketek
Hogy nem csak a menekülő vad talál kiutat,
Hanem minden más és egyéb gondolat
Míg végül hamu szagú, poros-üres marad
Az agyam utolsó szeglete.

Nem rémlik majd az a fáklya,
Amit gyerekként gyújtottam.
És nem emlékszem majd arra sem,
Amit hazulról magammal hurcoltam.
Nem lesznek fotók, amiket felismerek.
Az Újvárosi utcán lesz egy ismeretlen telek.
Eltűnik az összes, amire Apa tanított.
Az, ahogy a karjában ringatott,
Édesanya altatott, 
A kőlépcsőn kaptatott 
Hogy epret hozzon nekem, mikor kérem.

Volt-nincs lámpás fénye vibrál a sarokba.
Ősrégi, antik, sercegő-unott ez a csatorna.
Lassan pixelenként kopik ki rajta a kép.
Én pedig hunyorogva kapaszkodom belé:
Ki lesz az, aki a képernyőből kilép,
Akire még utoljára emlékszem?

Pedig az előbb még meg volt...

Family support

- De anya! Én forgatni akarok. Kisfilmeket, nagyfilmeket, sorozatokat. Olyan igazi nemzetközieket, amit mindenki a tévében néz és letölt a neten. Cannes-ba akarok menni, és az Oscar díjátadásra! Ott akarok lenni a koccintásoknál a tesztvetítések után...

- Na jó, hagyd abba fiam, mert bilibe lóg a kezed.