Hová leszel páfrány ízű lehellet,
Ha elhal a gazdatest?
Betonágyra ereszkedve
Nézd már! Egy Pestiest…
Rajta nyomdafesték karcolat
Cipőtalpak gumilabirintusán
Rátapostak a sietők, a patyolat-
tömegek rugózó ritmusán.
Lapjait a remény cibálja, de
belül már hullámos semmiség.
Hortyogó taknyos utcakölyköknek
lehetnének benne estimesék.
Piros a lámpa, de szalad a maradás,
valahol várnak.
Szusszanó korhadt ág a bűntudat,
Oda csak sajnálatok szállnak.
Tudod mit? Szarom le!
Azért kérni bocsánatot,
Hogy te add le
Lelked papírnehezékéből
Azt a két deci fáradt olajat
Ami aztán nekem csinál majd savat?
Szívjál gázt,
Meg szarjál sünt.
Többet ebből én se ismerek…
Az elfordulásban végül egyedül leszek.
Csattan a fogam, sózom a szám
Szélütésben is tartja a hám.
Így szívom a jeges szótlanságot be
Odafagyva két lap közé a Pestiestbe.
